Talán, mert meleg van, és egy kis hűsítőre vágytam, nem tudom, mindenesetre karácsonyi történetet írtam - vagy valami olyasmit. Egyébként fluff, meg félig Kidlock. :3
Kellemes olvasást! :)
Két levél, amit Sherlock Holmes írt a Mikulásnak
Mycroft lábujjhegyen settenkedett
lefelé az emeltről, célja a hűtőben lévő pudinggal töltött aprósütemény volt,
amit már annyira kívánt, hogy képtelenségnek érezte, hogy továbbra is megfosszák
tőle. Nem szándékozott ő az egészet megenni, csak egy-két darabot, és nagyon
reménykedett benne, hogy a mami nem fogja észrevenni, különben karácsony ide, karácsony
oda, holnap büntetésből nem fog kapni belőle. Abban is nagyon reménykedett,
hogy Sherlock nem neszeli meg, mire készül. Az öccsének különös képessége volt az
irányban, hogy megérezze, ő, a bátyja, mikor sántikál éppen rosszban, és
olyankor valahogy mindig megjelenik, s ha haragszik rá, akkor a mami rövid úton
értesülni fog a dologról, ha viszont nem, akkor vele tart a kalandban. Az esetek
kilencven százalékában pedig az utóbbi érvényesült. Most viszont úgy tűnt,
Sherlock nem szándékozik felbukkanni, Mycroft ugyanis minden gond nélkül érte
el, és nyitotta ki a hűtőt.
A második polcon lévő pudingos
sütik hívogatóan csábították a fiút, aki nem sokat teketóriázott: ujjai
ráfonódtak a tálcára, majd kivette és letette az asztalra. Az első süteményt
olyan óvatosan fogta meg, mintha legalábbis a királynő koronáját tartaná. A
mennyei ízek elárasztották a száját, és Mycroft úgy érezte, abban a pillanatban
senki és semmi nem tudná elrontani a kedvét. A második sütit is legalább olyan
élvezettel fogyasztotta el, mint az elsőt, majd a harmadikat, a negyediket és
az ötödiket is - mindenről megfeledkezett, csak az élvezetnek élt. Aztán hirtelenjében
a tekintete a kandalló előtt álló asztalra tévedt, ahol megpillantott egy
levelet. Megfeledkezve a süteményről odament az asztalhoz, felkapta,
és a kandallóban ropogó tűz fényénél meglepődve olvasta el a címzést.
Feladó:
Sherlock Holmes
Címzett:
Mikulás
Nocsak! Ez valami ócska tréfa
lenne? Sherlock, az ő Sherlockja levelet ír annak a Mikulásnak, akiben három
éves kora óta nem hisz? Mycroft felbontotta a borítékot, és kihúzta belőle a
papírt, melyet kusza, gyermeteg betűkkel írt sorok töltöttek meg.
Kedves Mikulás,
három éve tudom, hogy nem léteznek
repülő
rénszarvasok, mert az fizikai- és a biológia képtelenség, hogy te sem vagy képes
kihordani egyetlen éjszaka alatt minden gyerek ajándékát, tehát csodák sem
léteznek. Tudom, hogy a mami veszi meg nekem és a bátyámnak az ajándékot.
Viszont a gyerekek az iskolában hisznek benned, sőt van olyan gyerek is, aki valami
istenhez is beszél esténként. Én nem vagyok olyan idióta, mint ők, de szeretném, ha lenne egy (legjobb)
barátom, és ha ehhez az kell, hogy egy kicsit hasonlítsak a többiekre, akkor
talán elkezdek hinni benned. (Te szimpatikusabbnak és reálisabbnak tűntél, mint az az isten...) Szóval, csak
gondoltam jelzem, hogy ez a helyzet veled kapcsolatban, és ha esetleg tudnál
nekem egy (legjobb) barátot küldeni, azt megköszönném.
Üdvözlettel,
Sherlock Holmes
Mycroft szemöldöke a homloka
közepére szaladt. Sherlock egy legjobb barátot szeretne kérni? A Mikulástól?
Tudta ugyan, hogy öccse nem éppen barátkozó típus, hogy jóval okosabb, mint a
kortársai, és hogy emiatt kiközösítik, de azt hitte, Sherlockot ez hidegen
hagyja. Erre tessék, most itt tarja egy magányos kisfiú levelét a kezében, és
fogalma sincs, mit tegyen vele. Talán még kéne mutatni a maminak… De azzal sem
menne sokra. Ő sem tudna egyik napról a másikra barátot, mi több, legjobb
barátot szerezni Sherlocknak.
Ekkor azonban egy remek ötlete
támadt. Még régen olvasta egy könyvben, hogy él egy bizonyos hiedelem, mely
szerint a Mikulásnak a legkönnyebben úgy lehet eljuttatni egy levelet, ha
bedobják azt a tűzbe. A levél füstje varázslatos módon szárnyra kap, és
egyenesen a Mikuláshoz röppen, méghozzá levél formájában. Mycroft bánatosan
elmosolyodott, visszatette a levelet a borítékba, és a tűzbe vetette az
egészet. A papír felizzott, és másodpercek alatt a tűz martalékává vált, hogy
aztán a füstjét a szél elsodorja a Mikuláshoz.
*
Sherlock a lépcsőn guggolt, forró
könnyek égették a szemét, s a korlátba kapaszkodva figyelte, ahogyan a bátyja a
tűzre veti a Mikulásnak címzett, gondosan megfogalmazott levelét.
− Gyűlöllek, Mycroft – suttogta,
majd halkan visszaosont a szobájába, ám hajnalig nem jött álom a szemére.
*
A Baker Street, 221/B alatt John
Watson karácsonyi slágereket dúdolgatva, vidáman díszítette a lakásukat,
Sherlock azonban a szobájába zárkózott, és már jó pár órája a színét sem
lehetett látni. Akkor vonult el, mikor John nevetve magyarázni kezdte neki,
milyen úton-módon lehet a Mikulásnak levelet küldeni, és hogy ő gyerekkorában
az ősz szakállúnak írt üzeneteit mindig a kandallóba dobta, mert úgy sokkal
gyorsabb. John úgy gondolta, Sherlocknak elege lett a nosztalgiázásából, és
hogy bármi mást jobban szeretne most csinálni, mint például giccses díszeket
látszólag értelmetlenül ide-oda pakolgatni, és ezért szívódott fel, de nem
tudhatta, hogy azokban a percekben Sherlock papírral és tollal felszerelkezve,
gondolataiba merülve ül az ágyán. Körülötte gombócokba gyűrt papírhalom
sorakozott, ám végül elszánt arckifejezéssel leírt pár szót a papírra, és egy
megcímzett borítékba tette, aztán feltépte az ajtót, és magára kapta a kabátját.
− Hova mész? – kérdezte érdeklődve
John. – Csak nem Lestrade hívott?
− Nem, de hamarosan jövök –
felelte sietve Sherlock, majd levágtatott a lépcsőn, és taxiba pattant.
Aznap éjjel, amikor Mycroft Holmes
hazaért a munkából, a kandallója előtt álló dohányzóasztalkán egy borítékot
talált.
Elképedve olvasta rajta a címzést.
Feladó:
Sherlock Holmes
Címzett:
Mikulás
Mycroftot megrohamozták a
gyerekkori emlékek, így remegő kezekkel tépte fel a borítékot, melyből egy
jóval rövidebb levelet vett ki, mint annak idején.
Kissé
sokáig tartott, de köszönöm.
SH
Mycroft sóhajtott egy nagyot. Hát
megértette - ő is, és Sherlock is, hogy pontosan mi is történt azon a végzetes
napon.
Mycroft egészen mostanáig nem
tudta, miért haragudott rá az öccse, és Sherlock egészen mostanáig nem tudta,
hogy a bátyja akkor csak a levelét kézbesítette. Úgy látszik, a karácsony mégis
csak békét hoz, ha nem is az egész világra, de a Holmes családra mindenképp.
Mycroft visszacsúsztatta a levelet
a borítékba, lezárta, majd bedobta a kandalló tüzébe, aztán leült a foteljába,
és elővette a mobilját.
Kissé
sokáig tartott, de szívesen.
MH
Awww, ez annyira édes és szívmelengető, hogy mindjárt itt halok meg. Awww, aww és még egyszer awwww! Ennél értelmesebb kommentet nem tudok összehozni, úgyhogy csak szépen megköszönöm ezt a nagyoooon aranyos történetet, és búcsúzom. :D
VálaszTörlésSok puszi,
F. xx
Ez a komment tökéletesen értelmes volt. :3 Én köszi szépen, hogy írtál, örülök, hogy tetszett a töri.
TörlésSok puszi,
S. ^^
az elején mosolyogtam, de a levelet olvasva meg elszontyolodtam. aztán megint mosolyogtam, elszontyolodtam, és így tovább. szóval eléggé hullámvasú volt ez :D
VálaszTörlésnagyon tetszett, nagyon édes volt, főleg, a második levél. <3
*és most nincs karácsonyi hangulata a csajnak, dehoooogy*
Viszont jól érezted magad a hullámvasúton, úgyhogy ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy még karácsonyi hangulatot is sikerült teremtenem neked is. :) A levél meg... imádtam írni őket. :3
TörlésÓ, hát ez zabálnivalóan édesre sikeredett, ide érzem a vattacukor illatot a levegőben. :D Külön elismerésem, sikerült karácsonyi hangulatot teremtened, augusztus közepén, 30 fokban :D
VálaszTörlésAww, köszi szépen; én imádom a vattacukrot, szóval szeretek ilyen töriket írni. :) Örülök, hogy sikerült neked is elkapni a karácsonyi hangulatot; szerintem írok majd még téli ficet nyáron, kell a hűsítő. :D
TörlésJaj, valahogy a kis Sherlock kapcsán mindig felderülök, nem tudom miért, de imádok kidLockot olvasni, meglesni Sherlockék gyerekkorát, és ebben nagyon sokat segítenek a novelláid. Nagyon jól elkaptad a személyiségét és Mycroft, mint gondoskodó testvér is nagyon édes lett. *-*
VálaszTörlésA levelekről meg hadd ne beszéljek, az ötletet egyenesen imádtam! Köszii! :)
Köszönöm szépen a rengeteg dicséretet, nagyon meghatódtam tőle, az pedig különösen jól esett, hogy így vélekedsz a novelláimról. :) Ilyenkor érzi az ember, hogy van értelme annak, hogy ír. :)
TörlésMycroft szerintem mindig is gondoskodott Sherlockról, lényegében felnőttkorában is azt teszi, még ha egy kicsit másképp is, mint régen, és mindig ott volt az öccse számára, mint a legnagyobb támasz. Ezt a kapcsolatot pedig annyira jó bemutatni, ábrázolni. :) Édesek ők ketten együtt.
A leveleket imádtam írni, örülök, hogy te is szeretted őket.
Én köszönöm, hogy itt jártál! ^^
Szeretlek. Ez valami halálédes volt. <3
VálaszTörlésVisszaszeretlek. :3 Örülök, hogy tetszett. ^^
TörlésEz egy igazi mézeskalács-fluff volt! *-* Köszönöm, hogy olvashattam, imádom. ♥
VálaszTörlésJuj, ennek nagyon örülök. *.* És imádom a mézeskalácsot. :P Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
Törlés*mély levegő* stap messin' wid mah Holmescest feels!!!
VálaszTörlésEz... ez nagyon kellett a kis lelkemnek, nagyon el lett találva így az egész, és annyira visszaadta azt a szerencsétlen kapcsolatukat. (Persze, ennél azért bonyolultabbak azok a tömött akták, amik terhelt múltjukat takarják, de az Isten szerelmére... vagy a Mikuláséra, akár Húsvéti nyuszi vagy a Királynő, nekem mindegy, de itt verdes a kis szívem, hogy ez mennyire imádnivaló volt.)
Mert mert brotherly feels és megkapta a legjobb barátját és nem igazán találok szavakat most, de ez ahh... *megy és csillog egy sort*
"Nem igazán találok szavakat most" Hát én sem, komolyan nem tudok mit mondani. Rettentően örülök, hogy ennyire tetszett ez a kis novellácska, és... és... nem tudom.
Törlés*megölel, letörli a könnyeit, aztán ő is elmegy csillogni egy sort Will kritikájától*
Aww ez nagyon de nagyon aranyos lett vagy 6x olvasstam el!
VálaszTörlésImádom *-*
Ivett, nagyon szépen köszönöm, igazán örülök, hogy ennyire tetszett. :3
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad (ráadásul ennyiszer! *.*), és hogy írtál! ^^