 |
| rebloggy.com |
Tegnap 3/1-et néztem, és észre vettem, hogy Sherlock – amikor az étteremben odamegy Johnhoz, és a borokról társalognak – egy pillanat erejéig odanyúl John borlapjához. Innentől aztán beindult a fantáziám, igaz, csak egy rövid drabble-egyperces erejéig.
Nem találtam erről a pillanatról se képet, se gif képet, de szerintem a most kitett is eléggé kifejező. :P
A címről pedig nem vagyok hajlandó nyialtkozni. :D
Handporn
John lassan magán kívül votl az idegességtől. Persze, ez nem olyan idegesség-idegesség volt, amikor majd szétveti a düh, hanem izgulásos idegesség. Mégiscsak lánykérésre adta a fejét, Mary pedig egy gyönyörű, okos, kedves nő, akiről minden szépet és jót el lehet mondani, éppen ezért John nagyon akarta, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerüljön.
Mary lassan visszaér a mosdóból, ő meg még bort sem választott – döbbent rá. Pedig mindegyik „egzelan'” minőség, ahogy a pincér mondta, ő mégsem tudott dönteni. Nem igazán ivott bort, ha meg mégis, azt sem ő választotta, hanem csak úgy volt otthon... Ha olyanok lettek volna a bor menülapján is, mint otthon, könnyű lett volna a választás, de úgy, hogy még kiejteni se igazán tudta a nevüket, kissé megakasztotta a „minden-tökéletesen-alakuljon”-tervet.
A pincér szerint az „ütolsót” kéne választania, mert abban benne van a meglepetés ereje, és mert olyan, mint egy ismerős barát a múltból. A férfi rábökött a papírra, s John szeme abban az egyetlen másodpercben több mindent realizált egyszerre, mint bármikor máskor. A bor jó lesz, most (is) rábízza magát az ismeretlenre. El kell döntenie, hogy hogyan adja oda a gyűrűt. És hogy a pincér kezét már látta valahol, valamikor!
A nagy tenyér, a lehetetlenül hosszú ujjak, melyek olyan elegánsan képesek végigsiklani még egy bormenülapon is, hogy az embernek borsódzik a háta a gondolattól is, hogy mi lenne, ha az ő bőrén siklanának végig azok az ujjbegyek...
Látta már ezt a kezet! Ez a kéz volt az, amely elvette tőle a mobiltelefont, amely a mikroszkóp gombjait tekergette, vagy amely olyan kecsesen tartotta a hegedűt, és olyan leheletfinoman tudott mindent megsimítani, mintha csak egy tollpihe volna.
John óvatosan megfogta a pincér kezét, s óvatosan végigsimított rajta, mintegy felfedezve a rég elefeledett vonásokat, s eddig hevesen dobogó szíve most lecsillapodott, és elöntötte őt a megmagyarázhatatlan nyugalom.
A pincér teljes némaságba burkolózott, s mikor John a tenyerébe illesztette az övét, a másik kezét rátette Johnéra – a nagy teljesen beburkolta a kicsit; a pillanat törtrésze alatt eggyé fonódtak. Egy rövid időre ismét egy emberként tekintettek a világra, ám abban a másodpercben, ahogyan a pinér megmozdította az ujjait, és lepkeszárnyhoz hasonló gyengédsággel érintette meg kisebb kézfejet, a harmonia megtört, és John dühtől remegve pattant fel a székről.
Tíz perccel később Sherlock Holmes nyakán fojtogatástól keletkező, vörös ujjlenyomatok körvonalai rajzolódtak ki, és még Mary sem lett eljegyezve...
A nagy tenyér, a lehetetlenül hosszú ujjak, melyek olyan elegánsan képesek végigsiklani még egy bormenülapon is, hogy az embernek borsódzik a háta a gondolattól is, hogy mi lenne, ha az ő bőrén siklanának végig azok az ujjbegyek...
Látta már ezt a kezet! Ez a kéz volt az, amely elvette tőle a mobiltelefont, amely a mikroszkóp gombjait tekergette, vagy amely olyan kecsesen tartotta a hegedűt, és olyan leheletfinoman tudott mindent megsimítani, mintha csak egy tollpihe volna.
John óvatosan megfogta a pincér kezét, s óvatosan végigsimított rajta, mintegy felfedezve a rég elefeledett vonásokat, s eddig hevesen dobogó szíve most lecsillapodott, és elöntötte őt a megmagyarázhatatlan nyugalom.
A pincér teljes némaságba burkolózott, s mikor John a tenyerébe illesztette az övét, a másik kezét rátette Johnéra – a nagy teljesen beburkolta a kicsit; a pillanat törtrésze alatt eggyé fonódtak. Egy rövid időre ismét egy emberként tekintettek a világra, ám abban a másodpercben, ahogyan a pinér megmozdította az ujjait, és lepkeszárnyhoz hasonló gyengédsággel érintette meg kisebb kézfejet, a harmonia megtört, és John dühtől remegve pattant fel a székről.
Tíz perccel később Sherlock Holmes nyakán fojtogatástól keletkező, vörös ujjlenyomatok körvonalai rajzolódtak ki, és még Mary sem lett eljegyezve...
MÉG ILYET NEKEM AZONNAL! *elszabadult rajongó* Nagyon cuki és frappáns volt, nagyon tetszett. :) Sherlock keze... *új fétis alakult ki* Ez az egész... Cuuute... x3 (Hah! Mary nem kapta meg John-t. :P) Köszi köszi az élményt!! :* (Szemtelen leszek, de ugye hamarosan meglepsz minket még valamilyen csodás történettel? *zöld bociszemek* Telhetetlen vagyok bocsi. ^^")
VálaszTörlésSherlock-Benedict keze egész egyszerűen gyönyörű, úgyhogy írnom kellett egy ilyen ficet, és nagyon örülök, hogy ennyire szeretted. :) Mary azért majd megkapja Johnt, ami késik, nem múlik. ;)
TörlésEgyáltalán nem vagy szemtelen, már csak vagy két, maximum három nap, és hozok új, szép hosszú ficet. :)
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál! ^^
A címet huszonsokadjára is Hardpornak olvastam. "faceplam"
VálaszTörlésBár fenntartom, hogy szegény harmadik évad elcsúszott egy olyan irányba, ami felé nem kellett volna, de ettől függetlenül voltak benne jó pillanatok. Hogy ezzel most mit akartam ezzel, rejtély, de a fic kellemes volt.
Ennyi. És ez pont elég. Kellemes. Mikor ma az összes fic amibe belefutottam szilánkokra tépdesett és oroszlánketrecbe dobott vacsorának a vadaknak, ez nagyon jó kis üditő dolog volt.
Benedict keze pedig hajaj az az ember túl tökéletes.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Khm... :D :D No comment. :D :D
TörlésNos, azt hiszem, ez a fic tényleg inkább kellemes, mint bármi más. Igazából azt is csodálom, hogy egyáltalán sikerült összehoznom, annyira nem voltam magamnál. Szó szerint. A múlthét egészen borzalmas volt, szóval azt mondhatom, ha már sikerült kellemesre összehoznom ezt a ficet, akkor az már siker. :D
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál, na meg hogy olvastad. :)