Egy fic, melyben elvétve sem lehet majd vesszőt és pontot találni, nagy kezdőbetűt pedig ne is keressetek. Teljes mértékben kísérleti jelleggel született, amelynek megírása miatt Szocsit teszem felelőssé. ♥
sherlock holmes gondolatai dr john h watsonról.
itt piroslik előttem ez a szó a blogomban soha sem írtam még vázlatot mihez kezdjek vele
nem teszek ki semmilyen írásjelet pedig kéne de unatkozom unatkozomunatkozomunatkozommmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
johnt azt mondta ha nincs mit csinálni és ő sincs itthon miért nincs itthon akkor blogoljak talán számba kéne venni hogy eddig hányfajta módon elkövetett gyilkosságban nyomoztam de lassan már ez is feleslegessé válik mert john megteszi helyettem a saját blogjában
sosem értettem john miért ír rólam mikor írhatna a háborúról vagy az eddig megismerkedett lányokkal átélt élményeiről miért pont én vagyok az akiről írni szeretne
hiszen még csak nem is közvetlenül az esetről mesél hogy a gyilkos hogy és milyen precízséggel végzett áldozatával hanem hogy én milyen fantasztikus és elképesztő és brillllllliáns voltam amikor megoldottam az esetet tényleg az voltam
de magáról példának okáért sosem mondja el hogy milyen lassan fogja fel az események láncolatát ennek ellenére elősegíti egy-egy elvétett hozzászólásával hogy előrébb jussak az ügyben és emiatt nagyon hálás vagyok neki ráadásul rengetegszer megmentette már az életemet mint ahogyan én is az övét de itt most kivételesen nem rólam van szó hanem johnról mert ha john nincs akkor én sem vagyok már
de azért természetesen kettőnk közül én vagyok az igazán okos ezt senki sem vonhatja kétségbe john pedig az én élő lelkiismeretem aki olyankor is jelen van ha éppen teljes valójában nem látom
és a bloggerem
és a doktorom
a mami múltkor azt mondta igazán elvihetném magammal johnt egy vasárnapi ebédre hiszen john olyan kedves fiú nem értettem és most sem értem miért akarja a mami hogy egy unalmas berögzült ostoba vasárnapi ebédre elvigyem johnt ha helyette főzhet nekünk mrs hudson vagy angelo viszont mycroft a times üzleti rovatának oldalába temetkezve somolygott tudom hogy mindig somolyog amikor olyasmiről van szó amit értenem kéne de mégsem értem
ilyen is ritkán fordul elő hogy értenem kéne de nem értem ekkor szokott a képbe jönni john és elmagyarázza bár most mégsem tette meg mikor elmondtam neki a vasárnapi ebédet hanem hallgatagon feltett magának egy teát és nekem nem készített aztán elment és még a pulcsiját sem vitte magával ami ott terpeszkedik a fotelomban én meg johnéban és igazán szemrehányó pillantásokat vet rám mármint a pulóver pedig most nem drogoztak be úgy mint az erdeg-gödörben mégis ezt látom
hideg van be kéne gyújtani a kandallóba de mrs hudson nem hajlandó feljönni pedig biztos hallja hogy szólongatom ő mindig mindent hall viszont ha nem jön fel akkor nekem kell felállnom amit nem akarok egyrészt mert nem másrészt mert jó itt john foteljében talán fotelt kéne cserélnünk a nap is besüt az ablakon
talán majd john tud ezzel valamit kezdeni ha amikor hazajön mert john mindig visszajön bármennyire is megsértődik rám egyszer talán meg kéne kérdeznem tőle hogy tud elviselni
ki kéne valahogy engesztelnem johnt
talán el kéne vinnem a szüleimhez vacsorázni
vagy készíthetnék neki valami ennivalót
talán én is vele ehetnék
talán ki kéne törölnöm ezt az ostoba blogbejegyzést mielőtt valaki elolvassa mondjuk john vagy mycroft
mycroft ő mindig mindenbe beleüti az orrát de talán tudna nekem segíteni johnnal kapcsolatban meg mamiékkal kapcsolatban is akik mindenből következtetéseket vonnak le persze tévesen
nem kell ide mycroft és az ő mindent tudó nézése john hazajön velem
ajtócsapódás
john hazaért
bejegyzés bezárása
szerkesztés előnézet törlés
törlés
biztos hogy törölni szeretné a bejegyzéstokbejegyzés törölve
Sherlock még egy minden formakövetelményt hiányoló blogbejegyzésben is képes 100 százalékig Sherlock maradni. Nehéz nem egy durcás kisgyerekre asszociálni, akinek komoly problémái vannak mindennemű, mások iránt táplált érzelem kimutatásával.
VálaszTörlésNagyon hiteles, mondjuk tőled nem is várnék OOC karakterábrázolást, meg ilyen "precizitást kíméletlenül kímélő" történetet sem, de neked úgy tűnik nem kellenek írásjelek, nagy kezdőbetűk vagy helyzetleírás egy jó történethez. :)
hát ez.
VálaszTörléshát te.
no ha még egyszer panaszkodni mersz, hogy nem tudsz írni, én nem tudom mit csinálok veled.
ez egyszerre volt annyira aranyos, és bensőséges, és most nem is tudom, hogy mit kéne éreznem utána, mert van benne valami megmosolyogtató űr, hogy ezt Sherlock tényleg így gondolja, és megfoghatatlan magány, és és és nem találok rá szavakat, csak annyira végtelenül üresnek érzem magam most, de mégis boldognak, jajj mit tettél már megint, te.
és mégis olyan karakterhű, ami sherlock szemszögből nagyon nehéz, és ezért nagyon becsüllek, hogy ennyire tökéletesen tudod hozni a gondolatait, és így ömlesztve, mintha tényleg a fejében sétálnék, és sherlocknak nagyon rémisztő a fejében sétálni.
és istenem hát ott a nevem, hát én mindjárt sikítórohamot kapok, te drága, de ne tegyél felelőssé egy ilyen személyt, mint én, egy ilyen ficért, mint ez.♥
/a fanartért pedig pirospötty, mert hát asdfgw./
Vivien, már megint olyan szép kritikát írtál! *.*
VálaszTörlésNos, igen, én is azt hiszem, hogy Sherlock egy durcás kisgyerek módjára viselkedik olykor, főleg, hogyha Johnról van szó, és ez egyben nagyon édes, viszont ha a másokhoz való kapcsolatát nézzük, akkor igen szomorú, hiszen nem lehet őt nem sajnálni azért, mert nem érti ilyen esetekben mi folyik körülötte.
Örülök, hogy sikerült hiteles maradni, Sherlock esetében mindig félek, hogy OOC-re sikeredik a karaktere.
*Az utolsó mondatokban leírtak miatt Scale erősen pirul, és hozzávág Vivienhez egy csokitortát ♥*
Szocsi, mondtam, hogy megírom, mert nagyon tetszik az ötlet, hogy ilyen formája legyen egy történetnek, a szabadonírás ötlete pedig tőled származik, szóval, természetes, hogy megemlítelek. Ne is hárítsd a felelősséget. :D
VálaszTörlésSherlock fejében borzasztóan rémísztő lehet járkálni, bele sem merek gondolni, hogy ha ő tényleg létezne, vagy egyszer az eddigieknél is komolyabban be lenne mutatva az ő agypalotája, az mennyire lenne bonyolult és ijesztő és zavaros.
Örülök, hogy szerinted is sikerült aránylag jól visszaadnom az ő jellemét - amikor vele írok, emiatt mindig izgulok. :)
Annyira jó azt olvasni, hogy az űr ellenére mégis boldognak érzed magad a töri miatt!
A fanart miatt no comment, nekem is nagyon tetszik. :)
Köszönöm, hogy írtál, hogy örülsz, hogy szerinted jól sikerült, meg úgy mindent. ♥
Az a baj, hogy mostanra már kicsit elfogytak a szavaim, pedig a fene vinnél el, te is megélrdemled a szivárványt a nyakad köré boának, amilyen jót irtál. Egyetlen mondat jár körbe és körbe a fejemben: JAj Sherlock!
VálaszTörlésDe ezt kéretik olyan misziszhádzönösen elképzeln.
SZegény egyszerre mosolygok rajta, hogy hogy lehet valaki ennyire reménytelenül szerencsétlen az érzelmi ügyekben, hogy lehet ennyire bájosan értetlen és zseniális. Te pedig hogy lehetsz ennyire karakterhű? Eh hülye egy kérdés ez, inkább csak csendben kifekszem a napra, vagyis inkább az árnyékba és csak szeretem ezt a ficet, téged és a srácokat is.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Reyklani. te mindig olyan szépeket írsz nekem, hogy nagyon sokszor képtelenségnek érzem, hogy válaszoljak rá, mert abból csak egy óriási, csöpögős köszönő-massza lenne, és semmi értelmeset nem lehetne kihámozni belőle.
VálaszTörlésSherlock azt hiszem, már nem fog tudni megváltozni, főleg nem Johnnal kapcsolatban - talán túlságosan élénken él benne a rengeteg bántás, gúnyolódás. És ahogyan az esküvőn mondta, nem tudja elhinni, hogy bárki legjobb barátja is lehet. Jelen esetben bárki szerelme is lehet. Ez egyrészt nagyon szomorú, másrészt érdekes események kerekedhetnek ki belőle, ha papírra vetjük a "szerelem-keresés" rögös útját. :P
Annak pedig rendkívül örülök, hogy ebben a formátumban is tetszett a történet, érdekes volt kísérletezni, és nagyon jó érzés, hogy szeretitek/szereted ezt az írásomat is. :))
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál! ^^
Hát hellóhelló ~
VálaszTörlésMár x ideje szeretnék ide írni neked valamit, mert ez a novella hatalmas kedvencem azóta, hogy elolvastam - nem tudok betelni az egyediségével, a sodró lendületével és a karakterhűségével (hogy a vérbe csináltad?) meg úgy abszolút mindennel. Túl tökéletes. Túl Sherlock, én meg leborulok eléd.
Köszönöm az élményt! ♥
Szia GwenPage! :) Ó, nagyon szépen köszönöm, igazán örülök, hogy ennyire szeretted ezt a formailag számomra még nagyon új írást. Hogy hogy tudom Sherlockot sherlockosra írni? Ez egy jó kérdés. :) Leginkább csak megpróbálok odafigyelni arra, hogy a sorozatban milyen, hogyan beszél, hogyan mozog, hogyan reagál bizonyos dolgokra, és azt próbálom leírni. Nem szeretek OOC Sherlockot írni, így mindig nagyon sok gondot fordítok az ő karakterére, és úgy tűnik, sikerül is. Ennek nagyon, nagyon örülök. :)
VálaszTörlésÉs hát azzal meg én nem tudok betelni, hogy nagy kedvenced lett ez az írásom, komolyan nem is tudom mit mondjak rá. Köszönöm, ahogy azt is, hogy írtál nekem. :)