 |
| by ND |
Egyperces, mert most ehhez volt kedvem. Nagyon valószínű, hogy ehhez a képhez még fog érkezni egy hosszabb történet, illetve nem is konkrétan a képhez, hanem inkább ahhoz a tényhez, hogy John egy játékbaba.
Sherlock mindennél jobban szerette a Doktort. Magában csak így hivatkozott a bátyjától, Mycrofttól kapott babára, melynek szőke haja, igézően kék gombszeme és piros, mosolygós szája volt. Kötött, sárgás pulcsit és zöldes nadrágot viselt, és hogy meg ne fázzon, Sherlock még ráadta saját zokniját is a Doktorra.
Mycroft azt mondta, John baba – mert hogy a dobozán Johnnak hívták a játékot – katonaorvos volt. Mikor Sherlock meghallotta, hogy szegény Doktor katona volt, rémülten ölelte magához kedvencét, és végigsimított selymes haján, halkan azt bizonygatva, hogy soha többé nem kell visszamennie a frontra.
Sőt, Mycroft azt is mesélte, hogy John babát, a Doktort, egy bátor katonorvosról, John Hamish Watsonról mintázták és nevezték el, aki az afganisztáni hadszíntéren esett el. Sherlock emiatt csak még jobban szorította első és egyetlen barátját.
Mikor a szomszéd gonosz kutyája, Rőtszakáll kitépett egy darabot a Doktor vállából, Sherlock fogott egy tűt, meg egy homokszínű cérnát, és miután vattával kibélelte lyukat, saját maga varrta be azt.
John baba, a Doktor, örök helyet kapott Sherlock életében; miután Sherlock felnőtt és elköltözött otthonról, a kandalló párkányán helyezték el őt, és bármit is mondott neki „kis” barátja, John baba, a Doktor, mindig érdeklődve hallgatta őt.
Sherlock pedig feltétel nélkül szerette a Doktort, hiába jegyezte meg Mycroft minden alkalommal, amikor nála járt, hogy ideje lenne már a nevetséges gyerekkori játékszerétől megszabadulnia.
Sherlock erre mindig csak egy nemtörődöm, és kissé sértett pillantással illette bátyját.
Egy barátot az ember sohasem dobhat el magától.
Tudod én el akartam mondani. Aztán rájöttem, hogy nem tudom.
VálaszTörlésEz ZSE-NI-Á-LIS. Az, hogy John tényleg katona volt, és hős, és Sherlock így szereti a babát és az egész és úgy ahogy van és ilyen rövid, és miért ilyen rövid? Persze rövidsége csak még jobban ütött, mint az ipari áram.
Asszem megyek, előkeresme a plüsskutyám és aztán csak bámulom a plafont.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Aztamindenit, John baba és katonaorvosbaba és John elesett Afganisztánban és Sherlock szereti John babát
VálaszTörlés*meghal a cukiságtól és a szomorúságtól*
És Sherlock felnőtt és még megtartja John babát mert barátok és ahhw köszönöm :3
*felkel a földről és szipogva elballag*
u.i.: a kép borzasztó aranyos. a sztori John babáról meg jöhet bármikor <3
Reyklani, awww, hát nagyon szépen köszönöm! Azt, hogy John tényleg létezett, hirtelen ötlettől vezérelve írtam, de megtetszett ez a lehetőség. Rövidet írtam, mert nem volt hangulatom hosszabbat írni, de azt hiszem, néha a rövid történetek sokkal jobban megérinthetik az embert, mint a hosszabbak, és a kritikádból úgy érzem, ez most összejött. :P
VálaszTörlésRemélem, alaposan magadhoz ölelted a plüsskutyád, én is ezt tettem este a Coccolino macimmal. :)
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
Morgen, szia, örülök, hogy újra "látlak"! :)
VálaszTörlés*Scale a kezedbe nyom egy zsepit* Hirtelen jött az ötlet, miszerint sokkal hatásosabb lenne, ha John valóban létezne, és nagyon örülök, hogy neked is tetszett ez az elképzelés. :) Igen, Sherlocknak most "Billy koponya" helyett egy John babája van, és jól elvannak egymással. :D Hát igen, Sherlock hűséges típus.
Okés, hamarosan a másik John babás történetemet is klaviatúrára tűzöm, elég régóta tervezem már. ^^
Köszönöm, hogy megint olvastál, és hogy ismét írtál nekem!
John baba irtó cuki, kicsi Sherly szintén cuki, és az, hogy megtartotta még felnőttként is, meg egyenes inzulinsokk. x3 És megvarrta. Istenkémmm...
VálaszTörlésThia, igen, kicsi Sherly olyan ügyes és annyira szereti John babát, hogy annak ellenére megvarrja a legjobb barátját, hogy még soha életében nem fogott tűt és cérnát a kezében. :3 És ez szerény személyemnek olyan megható volt, amikor kitaláltam... :) Persze, hogy megtartotta, Sherlock és John még ilyen formában is egyek. :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
Jaj én is csak nyáladzom, ez nagyon kis cuki, nagyon édes ez a csöpnyi történet! Szeretnék egy John-babát. Hjaj.
VálaszTörlésplitty-platty, ó, hát nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett ez a kis szösszenet. Nem vagy ezzel egyedül, én is szeretnék egy John babát. Meg Sherlock babát. :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál! :)