2014. május 13., kedd

Egyedül



Angsthegyek egy drabble keretén belül.
 




Egyedül


John az ajtóban állt. Menni is akart, meg nem is. A választás nehéznek bizonyult számára. Mary vagy Sherlock? A szerelme vagy a legjobb barátja? Kit válasszon?

Sherlock a foteljában ült, szemét szorosan csukva tartotta; nem óhajtotta látni a toporgó, tanácstalan Johnt, aki katona létére megszeppenve álldogált az ajtóban, és azon gondolkodott, egyedül hagyja őt, vagy inkább ottmaradjon. 

Pedig Sherlock olyan régóta tudja, hogy John hogyan döntött. Régebb óta, mint maga John. Az egyre gyakoribb randevúk, az éjszakai kimaradozások, az idült mosolyok és a hajtogatott ingek...

Aztán kinyitotta a szemét, biccentett Johnnak, aki erre sóhajtott egy nagyot, s halványan elmosolyodva lesétált a lépcsőn.

Sherlocknak teljesen mindegy volt, hogy barátja marad-e vagy megy.

John már nagyon rég egyedül hagyta őt.

4 megjegyzés:

  1. Scale, ez nagyon szomorú volt, legszívesebben vállon veregettem volna szegény Sherlockot. John, miért teszed ezt!? *bánatos sóhaj* De mit tagadjam, nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony nagyon szomorú volt, ahogyan én is. Szomorú, csalódott... Valahogy ki kellett írnom magamból a keserűséget - így sikerült. De egyébként Sherlock és John kapcsolatát most tényleg körüllengi egy ehhez hasonló érzés, főleg ezt a 3/2-ben lehet érezni.

      Örülök, hogy a szomorúsága ellenére tetszett. :)

      Köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál! ^^

      Törlés
  2. szia! *olyan vadul integet, hogy majd betöri a monitort* hát megkerültem én is, lesöpröm a vándorport magamról, és hallatom a hangom: nagyon tetszett. szomorú, és az egyszerű megfogalmazástól és egyszerű jelenettől még szomorúbb. az egésznek olyan beletörődő érzete van, miközben tudod, hogy Sherlock ebbe képtelen beletörődni. ajh... <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Jaj, de jó, hogy visszatértél a blogéletbe, már azt hittem, hogy te is elmész egy jó időre, mint szegény Lidércke. :(

      Örülök, hogy tetszett - régóta ott kering a fejemben már ez a történet, csak valamiért nem írtam meg, de most rossz kedvem volt. :D A drabble-öket - szerintem - jó dolog egyszerű nyelvezettel megírni, mert így talán még fájóbb, legalábbis ezt az írást figyelembe véve.

      Sherlock szerintem legszívesebben eret vágna magán, annyira fáj neki, hogy John elmegy, de nem tud mit tenni. Elengedi Johnt, aztán.. lesz ami lesz.

      Mi Sherlockianok meg mazochisták vagyunk, és rettentően élvezzük ezt. :P

      Törlés

Regisztráció nélkül elmesélheted, mit gondolsz a történetemről – szépet, jót s rosszat egyaránt, azonban kérlek, írd majd oda a neved, hogy tudjam, kinek köszönhetem meg a hozzászólást, amit hagytál magad után, csakhogy ne Anonymusnak kelljen szólítanom téged. :)

Köszönöm a kritikád! ^^