Az eső majd elmossa bűneim

Mostanában gyakran vannak zivatarok, engem meg megihletett az égszakadás. :)

Mellesleg adózzunk egy perces néma csönddel a fanartkészítők zsenialitása előtt, mert eddig bármilyen „bbc sherlock+akármi” kifejezésre rákerestem a Google képkeresőjében, kidobott olyan találatokat, amik tökéletesen illetek a ficemhez, akárcsak a fenti kép. :)

Minden szerdán, pontban délben

Életem első Holmescest fice; nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.

A történetet Szocsinak ajánlom, mert ha ő nem mondja, hogy szívesen olvasna Holmescestet, nem biztos, hogy megírtam volna. :)

Pár héttel a Rózsaszín tanulmány után játszódik.

(Hivatalosan második Holmescest, csak azt nem mertem feltenni, hanem inkább töröltem a gépről.)


És végül egy közérdekű közlemény:

Mostanában elég sokat frissítettem egymás után, így érdemes ellátogatni a főoldalra, és végig pörgetni, hogy miket írtam mostanság, hátha lemaradtatok valamiről. :) 

Roadmovie #5

Kiderül az igazság. Meg más is, amire John nem számított.

Utolsó előtti fejezet!

Egyedül

Angsthegyek egy drabble keretén belül.
 

Roadmovie #4

Defekt. Kerékcsere. A és B. Boruló bili.

Many Happy Returns! ~ Good Morning, Afghanistan!

AU, Post-His Last Vow – Mycroft megpróbálja menteni a menthetőt, és fél évre elküldi Sherlockot az országból, viszont ez idő alatt az Afganisztánban dúló háború olyan rossz irányt vesz, hogy Johnt ismét katonai szolgálatra kötelezik – egy hadikórházba irányítják, ám egyik nap a helyet bombatámadás éri…

Megjegyzés 1.: A cím, gondolom, mindenki számára ismerős; ha mégsem, akkor tessék gyorsan megnézni a harmadik évad "prológusát".

Megjegyzés 2.: Az első fejezet címe a "Jó reggelt, Vietnám!" című filmre utal.

A történetben magázódnak a szereplők! 

Visszatért emlék

Az úgy történt, hogy Szocsi megkérdezte, van-e kedve valakinek OTP7-ezni vele. Többen is jelentkeztünk, köztük voltam én is - mint az látszik is -, főleg mert hát miért ne, és azért is, mert mindig is szerettem volna ilyet játszani. :) A játékban Szocsi, Lolobel, Katie és én, Scale, veszünk részt.  Négy író, három blog.

És most íme, itt az első történetem a hétből, mely valamikor a vikotoriánus kori Londonban játszódik, ahol John hajléktalan, Sherlock pedig egy gazdag üzletember. 

A képen Puccini Bohémélet címe operájából látható egy részlet.

Katie által megadott cím: Visszatért emlék

Szocsi által megadott kulcsszavak: kuka, hópihe, melankólia

Szocsi első OTP7-es története megtalálható itt Az örökifjú címen. Öt apró darabra tépve a szívem és a lelkem. Tessék elolvasni! :)

UPDATE! Az OTP7 sajnos már a legelején befuccsolt, nagyon nem valószínű, hogy bármikor is lenne folytatása, ezért kérlek titeket, hogy ne is keressétek a többi ilyen történetet.

Köszönöm!

Május elsején a munka ünnepét tartjuk, és habár a ficírás egyfajta hobbi, szórakozás, azért mégis csak dolgozunk a blogunkkal. Időt fektetünk abba, hogy megírjuk a történeteinket, időt fektetünk abba, hogy csinosítgassuk a sablonunkat, időt fektetünk a kritikaírásba és annak megválaszolásába. Dolgozunk a blogjainkon. 

Mint mindannyian, én is dolgozom a saját blogomon. A Studies In Pink idén január 25-én volt egy éves. Nem emlékeztem meg róla. Sőt. Annyira mély ponton voltam akkor, annyira azt éreztem, hogy nem tudok írni, mert tehetségtelen vagyok, hogy elhatároztam, felteszem a Változások hálójában című írásomat, aztán bezárok. Flóra volt az, aki lelket öntött belém, aki lebeszélt a "kapuzárásról"; neki köszönhetem, hogy még mindig aktív az oldal, és ezért örökké hálás leszek neki.

Olvasók nélkül persze semmire sem menne a blog. Az oldalt ti tartjátok életben; ti, akik ellátogattok hozzám, akárhányszor új történet kerül fel. Ti, akik olykor egy-két blogon való barangolás után idetévedtek, és (talán) maradtok. Ti, akik feliratkoztok, akik hozzászólást írtok, akik csendes szemlélődők. Mindannyian zseniálisak vagytok! 

Nem tudom mi az, amivel kiérdemeltem azt az olvasóközönséget, ami a Studies In Pink köré gyűlt, de szeretnék köszöntet mondani nektek, amiért itt vagytok velem, meg Sherlockkal és Johnnal, és reménykedem benne, hogy ez még sokáig így is marad.

Egy szó, mint száz,

Köszönöm!