Szőke hercegnő fehér lovon

Sherlock szeretne magának egy társat találni, és mit ad Isten, pont olyan tökéleteset szeretne, mint azok a hercegnők, akikről a minap olvasott egy nála hagyott gyerekkönyvben. AU! 

Elég rég volt utoljára friss, de azért remélem, még jár erre valaki. :)

Boldog új évet kívánok ezzel a kis Johnlock ficcel. :)

A tökéletes hercegnő – állt a könyv borítóján arany betűkkel a cím, melyet egy kislány hagyott nála. A gyerek apja azért érkezett, hogy Sherlock elmondja neki, ki ölte meg a feleségét, és mivel nem volt kire bízni a kislányt, így magával vitte őt is. A könyv viszont távozásuk után Sherlocknál maradt, aki unalmas óráiban beleolvasgatott. Talán nem kellett volna, de Sherlockot ellenállhatatlan vágy kísértette, hogy megtalálja a saját hercegnőjét.

*

Irene nem volt se hercegnő, se szőke. Még csak fehér lova sem volt, csak egy fehér szőrmebundája, és egy fekete lovaglópálcát hordott magánál, amivel csépelhette az embereket, ha valami nem tetszett neki. Márpedig Irene-nak sokszor, sok minden nem tetszett, és többször Sherlockra is lesújtott a pálcával. Egyik ilyen alkalomkor Sherlock megunta a dolgot, és kidobta a nőt a lakásából. 

Irene magából kikelve sikoltozott az utcán, és azt ordította, hogy Sherlock számára ő mindörökké legyen halott; soha többé nem akar róla hallani.

Sherlock igazából azt sem értette, hogy miért is kellett neki Irene, hiszen egyik kritériumnak sem felel meg. Az ugyan igaz, hogy okos, ami egy nagyon szexi tulajdonság, de be kellett látnia, hogy ennyi nem elég.

*

Ms. Hudson szőke volt. És erős. És csinos. És hajlékony. És volt egy fehér limuzinja, ami már majdnem olyan, mint egy ló. Kecsesen, elegánsan, mint egy hercegnő sietett a kocsi felé, amivel Sherlockot teljesen levette a lábáról.

Az az egy ugyan nem vált világossá Sherlock számára, hogy Ms. Hudson mitől ennyire erős? A kezei, a lába, még a combja is…! Ms. Hudson azonban nem mondta el, mitől olyan, amilyen. Sokáig titkolta Sherlock elől, de a detektív végül nem bírt ellenállni a kísértésnek, így egyik nap követte a nőt, és látta, amint bemegy a Baker Street 221/C alatti szórakozóhelyre, a Study In Pinkbe. Tehát Ms. Hudson rúdtáncos, ettől ilyen erősek a végtagjai.

Kapcsolatuknak végül az vetett véget, hogy kiderült, Ms. Hudson nem Ms., hanem Mrs. Sherlock sokáig ostorozta magát, amiért egy ilyen nyilvánvaló dolgot nem vett észre. Hát milyen detektív ő?!

*

Mary Morstan szőke volt. Ez tény. Hogy hercegnő volt-e abban Sherlock teljesen nem tudott megbizonyosodni, viszont tényként könyvelte el magában, hogy Mary egy igen szép teremtés, főleg, amikor lisztes kezével megtörli a homlokát.

A Hármak Jele nevű pékség, ahol megismerte őt, egészen feldobta a kertváros egészét, és Sherlock szeretett odajárni. Azt is szerette, hogy ha Mary hozzámegy, és már egészen elfeledkezett a „fehér ló” kitételről. Számára Mary a megtestesült hercegnő volt, nem érdekelte semmi más.

Mary azonban lebukott, a tanúvédelmi program más helyre vitte őt. A nő „ellovagolt a naplementébe”, és Sherlock soha többé nem látta.

*

Molly Hoopert barna hajjal áldotta meg a sors, fehér ló helyett pedig fehér köpenye volt. Hercegnőnek a legkevésbé sem lehetett mondani; nem, ő úrnő volt, mégpedig a patológia úrnője. Sherlocknak soha, egyetlen percre sem fordult meg a fejében, hogy akárcsak „úgy” tekinthetne a fiatal nőre.

*

Sherlock a reptéren ült, s abban a reményben szemleléte a tömeget, hogy hátha megtalálja végre az igazit.

Ahogyan az embertömeg eloszlott kicsit, megpillantott valakit. Szőke volt, alacsonyabb tőle. Ráadásul férfi. Sherlock soha nem hitte, hogy egyszer egy pont egy férfit fog megnézni, de ez az illető teljesen magára vonta a figyelmet. Talán a katonai egyenruha teszi – gondolta. A szőke férfi halvány, de meleg mosolyt villantott a föld felé, és Sherlock észrevette, hogy egy fehér kutyának a pórázát tartja a kezében. Nem ló ugyan, de fehér, négy lábú.… A férfi lehajolt, megsimogatta a kutyát, majd egyenes háttal, felszegett fejjel elindult Sherlock felé. Illetve inkább a Sherlock melletti üres hely felé. Olyan hercegiesen sétál, hogy érezni lehetett, bűn lenne elszalajtani a lehetőséget.

Amint leült a férfi, Sherlock azonnal megszólította.

*

John Watson százados világ életében a szőke herceget kereste fehér lovon. Soha nem hitte, hogy egyszer egy barna hajú, tanácsadó detektívben találja meg az ő hercegét, akinek még lova sincs. Azonban érezte, most megtalálta az igazit. A férfi magas, rakoncátlanul göndör a haja, és olyan, de olyan okos, amilyen okos embert soha sem ismert. Ennek a férfinak még ló sem kell, így is igazi herceg, de ha szüksége van egyre, most már talán lesz. Meglőtték ugyan a csatában, de hiszen semmi sem lehet fenékig tejfel, nem igaz?

Vége