 |
| by ShadowTHM |
Egy apró kis semmiség. Csak mert szerettem volna valami semmiséget írni. A zárójeles, dőltbetűs közbeszúrások Mycroft szavai. : )
Sherlockot megcsípte egy méhecske, aki nagy volt (hát persze, Sherlock, nagyobb volt, mint te), és gonoszan nézett ki, és még gonoszabban csapkodott a szárnyaival. Sherlock nem értette, miért kellett őt megtámadni, hiszen nem is bántott senkit és semmit. Ő csak alapos megfigyeléseket végzett a méhkas környékén (közvetlenül egy centire a kastól), mikor a szél meglibbentette a kasukat (szerintem az inkább a te tenyered volt), és mindannyian kirajzottak, majd az egyikük meg is csípte őt.
Sherlock ugyan nem volt allergiás a csípésre, de azért bedagadt a bántalmazott terület környéke, amit hősiesen viselt. Nem sírt, nem hisztizett, nem pánikolt be; úgy viselkedett, mint egy nagyfiú: zokszó nélkül tűrt mindent. (valóban, Sherlock, csak három zsebkendőt kellett elhasználni a szokásos öt helyett…)
A kórházi váró velük szemben lévő székén egy sárga pulcsis, szőke fiúcska ült rezzenéstelenül, pedig az arca zöldes volt, a jobb lába pedig egészen furcsa szögben állt. (látod, ő nem itatja az egereket!) Sherlock ezt látva előkapott a zsebéből egy papírzsepit, majd felállt (Sherlock, hova mész?!), és odamerészkedett a fiúhoz. A fiú kérdőn nézett rá, mire Sherlock a kezébe nyomta a zsepit, és visszasétált a bátyjához. A fiúcska nézte Sherlockot egy darabig, aztán behívták a rendelőbe. Mikor kijött, már használt volt a zsebkendő.
*
Sherlock Holmes és John Watson a rendelőben ültek, Sherlock kézfején pedig egy nagy piros dudor éktelenkedett.
John telefonja üzenetet jelzett, ő pedig gyorsan megnézte a szöveget.
Mi történt az öcsémmel?
MH
Megcsípte egy méh.
JW
John nem kapott újabb üzenetet, ellenben Sherlock igen.
Már megint egy méhkasban nyúlkáltál?
MH
Nem nyúlkáltam benne.
SH
Oh, persze, el is felejtettem, hogy a szél meglibbentette…
MH
Sherlock nem válaszolt, mert éppen akkor hívták be, s mikor kijött, John már egy papírzsepivel várta. Sherlock felhúzott orral vonult végig a rendelőn, és biztos volt benne, hogy ha John egyszer megint eltöri a lábát, ő sem fogja sajnálni.
Vége
Szia! :)
VálaszTörlésElőször is én soha sehova nem írok kritikát, pedig kéne mert így olyan hálátlannak érzem magam, de egyszerűen nem tudom szavakba önteni amit érzek.
De most megpróbálom leírni. Végig mosolyogtam, kicsi Sherlockot meg én is ilyen érzelmesnek képzelem el, szóval még duplán jó volt. Úgy érzem, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy jó kedvem legyen. És még egy dolog: Köszönöm, de tényleg nagyon köszönöm, hogy továbbra is alkotsz a Sherlock fandomban :) Mostanában már nagyon kevesen írnak magyarul Sherlock ficet, ezért is vagyok ennyire nagyon nagyon hálás :)
Merci
Merci, szia! *Scale hevesen ineget*
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy írtál nekem, mert nagyon feldobtad vele a napom. :)
Annyira örülök, hogy tetszett ez a kis apróság, és hogy végig mosolyogtál közben. Reménykedtem benne, hogy szeretni fogjátok, hogy ilyen kis mézes-mázos, és olyan jó azt olvasni, hogy szeretted. :)
Köszönöm, hogy annak ellenére írtál nekem hozzászólást, hogy általában nem szoktál. Ez tényleg megtisztelő. :)
Ma találkoztam egy nagyon dühítő és egyben elszomorító bejegyzéssel egy blogon, ami csak még inkább megerősített abban, hogy én továbbra is írjak a Sherlock fandomban, úgyhogy sok ficcel lehet majd találkozni ezen a blogon, ami természetesen a fiúkról fog szólni. E mellett reménykedem benne, hogy továbbra is olvasóim között tudhatlak majd. :)
Még egyszer köszönöm, hogy olvastál, és írtál nekem! :)
Azért tévedtem ide, mert nagyon hiányoltam már egy szép kis Sherlock novellát, és gondoltam, hát ha van olyan, amit a Merire nem töltöttél fel, de ide viszont igen. És nyertem! :D Íme a Kidlock történet, amivel bármikor, bárhol meg lehet engem venni (szó szerint, ugyanis épp beteg vagyok, és nagyon késő van XD). Nagyon-nagyon jó ötlet volt ez a kis méhecskés dolog, olyan jót mulattam, és még jó néhányszor el fogom olvasni, mert abszolút tök jó!!! Mycroft megjegyzéseit külön imádtam, és a szőke kisfiúnál is felhúztam a szemöldököm, persze nem reménykedtem... Aztán mégis érkezett John is, úgyhogy a mosoly garantált volt az arcomon. :D Köszi, hogy olvashattam, nem tudom, hogy megkapod-e valaha ezt a kritikát, remélem... :D Van néhány kellemetlen tapasztalatom a blogokon való véleményhagyásról... :S
VálaszTörlésBotkrisz, Kritika Klub (megtalálhatóak vagyunk a Merengő Fórumán) ;)
Szia Botkrisz! :) Bizony, megkaptam a kritikát, nálam eddig még nem volt olyasmire panasz, hogy elszállt a hsz, úgyhogy nem kell aggódnod. :)
VálaszTörlésÚgy örülök, hogy eljöttél ide, nagyon jól esett látni és olvasni, hogy ide is követtél, és remélem, hogy majd még vissza fogsz térni. :)
Remélem, hogy már jobban vagy, és kicsit gyógyított rajtad a Kidlock, mert hát azok olyan édesek, én is nagyon szeretek olvasni is, és írni is róluk gyerekként. :3 Olyan bájosak...
Örülök, hogy tetszett a történet, annak pedig még jobban, hogy még mosolyogtál is rajta. ^^
Köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
eh, hát én ezt eddig miért nem olvastam? imádtam! annyira édes volt az eleje, a kis Sherlock meg a méhek meg az aggódó bátyus, de a végén a Johnos jeleneten nagyon jót mulattam :) Sherlock sosem fog felnőni, és éppen ezért imádjuk :D köszönöm, hogy olvashattam!
VálaszTörlésSherlock egy örök gyerek, és ezért nagyon lehet imádni őt. (ezért is... :) ) Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a szülők nem igazán foglalkozhattak a gyerekekkel, így aztán Mycrfot lehetett az, aki vigyázott Sherlockra. A méhek pedig szerintem már gyerekkorában is szerepet játszhatott Sherlock életében, így aztán szerettem volna valami Kidlockot írni a méhekkel. :) Viszont ha Kidlock, akkor John is kell, és azt pedig nagyon szeretem, ha gyerekkorukban is ismerik egymást. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy szeretted ezt a kis szöszt, és köszönöm, hogy írtál! ^^