Untitled S1E3

Kedves Olvasóim!

Bocsánatot kell kérnem a hosszú kihagyásért. Az off-line életem kicsit megnyúlt, de most újra itt vagyok, reménykedem benne, hogy azért ti is visszakeveredtek ide, és továbbra is olvasni fogjátok az írásaim. :)

Apropó, írások!

Ez egy rövidke Parentlock, és egyezzünk ki abban, hogy a fenti képen nem Sherlock áll a tetőn. Oké? Oké. :D

Az elkövetkezendő napokban pedig hozni fogok egy Felnőtt!Sherlock Gyerek!John cukormázas novellát, és a Néma katona következő fejezetét. :)

- Úgy sem mersz végigmenni a tetőn, te gyáva nyuszi!

Egy fogszabályzós, rövidre nyírt hajú, szeplős képű fiú gonoszan kiabált egy tőle alacsonyabb, göndör, barna hajú kisfiúval. Tény és való, hogy a barna hajú kisfiúnak egyetlen barátja sem volt, jellemzően azért, mert túl sokat tudott. Minden értelemben. Ha ránézett valakire, a fél életét összefoglalta három mondatban, amitől a legtöbb gyerek megrémült, és szinte azonnal hátat fordítottak neki. A kisfiú már a harmadik iskolai napján kiközösített lett, és ez a helyzet úgy is maradt. Azért sem szerették, mert sokkal okosabb volt az osztálytársainál, és olyan dolgokat is tudott, amiket már középiskolában tanítanak.

És most ott állt az udvar kellős közepén, iskolatársainak a háromnegyede őt figyelte, és várta a reakciót. Nem szeretett verekedni - leginkább a szellemi párbajokat kedvelte, amikben eddig mindig felülkerekedett - ezért is került ilyen helyzetbe. A tét nem kevesebb volt, mint a becsülete és a hírneve. Ha nem vállalja a kihívást, örök életére gyáva marad, azt pedig nem tudná elviselni. Apa és Papa mindketten hősök, nem hagyhatja őket cserben és szégyenbe, így aztán ökölbe szorította a kezét, és szúrós szemeket vetett a kihívójára.

- Te csak azt hiszed! - vetette oda, és már indult is a tető felé.

Felmászott az esőtől síkos tűzlépcsőn, majd rálépett a lejtős és csúszós tetőre. Nagyon magasan állt. Ahogy körülnézett, belátta az iskola hatalmas területét, az alatta álló gyerekek pedig szinte eltörpültek. Óvatosan elindult a tetőn, kezeit egyensúlyozva néha-néha széttárta, amikor meg-megcsúszott a vizes cserépen, de jól haladt, s a gyerekek végig, a hosszú szakaszon követték őt. Jól haladt, egészen a legvégéig, mikor is rémült hang harsant lentről.

- HAMISH!

Hamish a riadt hang hallatán elvesztette egyensúlyát, a hátára esett, és csúszni kezdett a tető széle felé. A gyerekek sikoltani kezdtek, egyesek a nevét kiáltották, aztán elérte a vízelvezető csatornát, amiben sikerült megkapaszkodnia. Ekkor Hamish újból meghallotta a Papa hangját.

- Hamish, kapaszkodj! El ne engedd! Felmegyek!

A kisfiú megrémült, nem tudta, Papa hogyan tudna felmenni hozzá ennyi emelet magasságába, és eszébe jutott, mi lesz, ha nem csak ő, de a Papa is leesik. Zihálva nyelt egyet, és lekiáltott neki.

- Nem! Ne gyere! Visszamászok!

Nem tudta, hogy a Papa hallotta-e, de elkezdett kalimpálni a lábával, és közben még biztosabb fogás keresett a kezével a csőben, majd az egyik kezével megkapaszkodott egy cserépben, és mikor kellően biztonságosnak ítélte, elkezdte húzni magát felfelé. Addig ügyeskedett, míg végül fel nem tornázta magát tetőre. Zihálva pihent meg, aztán néhány másodperc múlva felállt, és lenézett a tömegre, ami becslése szerint kibővült az egész iskolára, s köztük ott állt legelöl Apa és Papa, és habár nem látta az arcukat, el tudta képzelni Apa mennyire rémült és dühös és megkönnyebbült, Papa meg rezzenéstelen arccal állhat, és talán van a szája sarkában egy nagyon enyhe mosoly, ami azonnal el fog tűnni, ha Apa ránéz, és rögtön megpróbál majd legalább olyan érzelmeket az arcára varázsolni, mint Apáé.

Hamish a tetőn állt, a szél belekapott göndör barna hajába és szövetkabátjába, és már egy cseppet sem félt, mert tudta, hogy innentől kezdve semmi baj nem fog történni. Nem fog leesni, és az osztálytársaival sem lesz baj. Most már legfeljebb csak a szobafogság miatt kell aggódni, meg talán egy iskolai felfüggesztés miatt, mert a tetőt biztos nem arra találták ki, hogy alig több mint hatéves gyerekek megmásszák.

Hamish csupán egy dologban tévedett. A Papa sem örült, hogy a tetőn látta őt, és kerek perec megtiltotta neki, hogy még egyszer a közelébe menjen, és még akkor sem teheti a lábát egyetlen tetőre sem, ha valami őrült, lenyalt hajú bűnözési tanácsadó arra kényszeríti, hogy leugorjon.

Pedig jó dolog a tetőn állni. Mintha az ember olyan szabad lenne, mint egy madár, és ha kitárná a szárnyát, senki és semmi sem tudná megállítani.

Hamish ennek ellenére komolyan bólintott egy nagyot, és megfogadta, hogy többet nem mászik fel egy tetőre sem.