Egy egyperces tragikus, drámai Johnlock a Scandal in Belgravia - képen látható jelenetének - hatására, bár korántsem a Johnlockon van hangsúly, hanem Sherlock és Mycroft kapcsolatán.
Mondanám, hogy jó szórakozást hozzá, de...
Mycroft
Sherlock öt éves volt, mikor
először szembesült a halállal első, és utolsó háziállata – egy tengerimalac – révén.
Az állat este még jól volt, bőszen rágcsálta az eledelét, ám reggelre Sherlock
holtan találta. Mycroft akkor látta először sírni öccsét.
Sherlock kivette a terráriumból
kis barátját, beletette egy kibélelt dobozba, kivitte a kertbe, és egy kis
ásóval megásta neki a sírt egy hortenziabokor tövében.
− Mycroft… - szipogta.
− Itt vagyok, Sherlock, itt vagyok
– biztosította öccsét a jelenlétéről, és támogatásképpen átölelte, majd
megsimogatta a fejét.
*
Üvegcsörömpölés. Mintha csak
valaki egy labdával betörte volna az ablakot. Az esküvő összes vendége a hang
irányába fordult, kivéve Johnt – ő még mindig Sherlock kezét fogta.
− John? – nézett rá kérdőn
Sherlock.
John szeme elkerekedett, majd
lassan a hasára pillantott, ahol egy vörös folt egyre nagyobb területet kezdett
meghódítani.
− John! – suttogta döbbenten
Sherlock, a hóna alatt erősen megfogta Johnt, nehogy összeessen.
– Mycroft! – kiáltott rémülten a
táncparkettről a bátyjának.
A hangra mindenki feléjük kapta a
fejét, és Lestrade azonnal a telefonjáért nyúlt. Mycroft odasietett hozzájuk, a
földre fektették Johnt, és Sherlock a zakóját levéve a vérző sebre nyomta.
− John! John! – szólongatta Sherlock
a férjét. – Ne merészelj itt hagyni, hallod!? Mycroft…!
− A mentők már úton vannak –
mondta az öccsének.
− John, nézz rám – kérlelte őt
Sherlock.
John lassan kinyitotta a szemét,
és ráfókuszált.
− Semmi baj… Sher… lock… Semmi…
baj…
Sherlock ekkor csak még erősebben
nyomta a sebet.
− Mycroft…
*
A temetőben metsző, hideg szélt
fújt; legalább olyan hideg volt, mint amilyen hidegnek Sherlock érezte magát ott legbelül. Egy kósza könnycsepp
gördült le az arcán, Mycroft ekkor látta öccsét másodjára sírni.
− Mycroft… - suttogta Sherlock.
− Itt vagyok, Sherlock, itt vagyok
– és támogatásképpen átölelte, majd megsimogatta kisöccse fejét.
Ezt nagyon nem kellett volna. Ma már túl sokat sírtam egy fontos személy miatt és vele. Erre te jössz ezzel és megint folynak a könnyeim.
VálaszTörlésÓ, igazán sajnálom, hogy sírtál valaki miatt és vele, remélem, már rendeződtek a dolgok. Annak viszont örülök, hogy a kis egypercesem megsiratott. :) Köszi, hogy írtál! ^^
Törlésnesze neked, kicsi lelkem, törjél még apróbb darabokra.
VálaszTörlésTalán majd a következő írásom összeforrasztja. :)
TörlésUram atyám..ez hihetetlen...azt hiszem egy százas zsebkendőt mindjárt elhasználok.
VálaszTörlésÓ, úgy örülök, hogy neked is szükséged volt zsepire! Ezért már megérte megírni.
TörlésA fene essen bele a csodás stílusodba! Tiszta depis lettem. De mazochista vagyok, nagyon is élveztem a történet és köszönöm, hogy olvashattam.
VálaszTörlésAwww, ilyen szépen nem indítottak még kritikát az irányomban! :3 Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál! :)
Törlés