Sherlock közel sem olyan vidám, mint ezen a képen, sőt, John hangulata viszont hasonló.
Hogy a történet miről szól, magam sem tudom. Elmélkedés. Johnról. Vagy Sherlockról. Esetleg mindkettőjükről. De mindenesetre Sherlock szemszögéből.
(Post-Reichenbach)
Rabság
(Piros tanulmány)
"Miként a rab cellafalat,
úgy kopogtatnám sírodat,
megtanultam ott a jelet -
de más rabság ez, a tied.
Talán a fényt a fergeteg,
s a vadgesztenye-levelek
mik sírodra keringenek,
ők tudják a morze-jelet.
/Zelk Zoltán - Sirály/
Függünk egymástól, ez nyilvánvaló. De miért? Villámcsapásként ér a felismerés, hogy nem tudom. Az egyetlen dolog, amit nem tudok megindokolni. Nincs rá épeszű magyarázat.
A körmöm úgy mélyed bele a tenyerembe, hogy a vér kiserken.
Vér... Vér... Vér...
A vér piros.
John fotele piros.
A piros a három alapszín egyike.
John az életem egyik alapja; úgy száguldott be az életembe, mint ahogyan a vér zubog a testem érrendszerében.
A piros a veszély jele.
John veszélyes. Olyan, mint egy báránybőrbe bújt farkas. Ránézel, és egy ártatlan kis férfit látsz, de ha feldühíted vagy veszélyben érzi magát, támad. Keményen, akaratosan. Akárcsak egy medréből kilépő vad folyó, és csak a sziklaszilárd gátak tudják elejét venni a pusztításnak.
A piros figyelemfelkeltő szín.
De John a legkevésbé sem ilyen. Ő alacsony. És szőke. (Most már szürkés... Lassan megőszül mellettem...) Egyszer még bajuszt is növesztett, csak hogy sármosabbnak tűnjön, pedig tudhatná, hogy az én oldalamon enélkül is jól néz ki. Egy alacsony és egy magas barát kontrasztja így is elég különlegességet ad.
Piros... Piros... Piros...
Amikor John mérges, apró, piros folt jelenik meg mindkét orcáján. Ha nevet, akkor is. Ha fázik, akkor néha az egész arca piros. Ilyenkor, ha tehetjük, elirányítom magunkat Angelóhoz, és a meleg éttermi levegő felmelegíti annyira Johnt, hogy legvégül csak az apró orcapirosság maradjon meg. És mivel John ilyenkor boldog, a pirosság tovább megmarad.
A lekvár is piros,
...ami a hűtőben van az e havi hűtődelikvens jobbkezének gyűrűsujja mellett.
A karácsonyi pulóvere is piros.
John és az igényesebb internetes oldalak szerint
...a szerelmet is a piros színnel párosítják.
Én szeretem ezt a színt. Sherlock Holmeshoz remekül illik a piros. Tudom, hogy John is szereti, hogy ne szeretné. Ez is összeköt minket.
És az is, hogy egyszerűen szükségem van Johnra. Hogy mellettem legyen, hogy vigyázzon rám. (Én is vigyázok rá, ez nyilvánvaló, de azért néha jól jön a segítség.)
Tudom, hogy a rabja vagyok Johnnak; ha nem lenne, rövid időn belül felborulna az egyensúly.
Magához láncolt, amikor először lépett be a laborba, és azóta sem ereszt.
John lép be a szobába, a randevús cipője van rajta.
Ez az, amit végképp nem értek: ha én vagyok az, akihez kötődik, akivel teljes az élete, akkor miért keres máshol boldogságot? Lehet, hogy csak próbálgatja a határaimat? Vagy talán... Nem, az biztos, nem lehetséget.
- Sherlock, most el kell mennem egy kicsit.
- Inkább ülj le, John.
- Sherlock...
- John, ülj le! Kérlek - teszem hozzá halkan, bocsánatkérően.
John végül sóhajt egy nagyot, és helyet foglal velem szemben a foteljében.
Ideges. Látom rajta, hogy már nagyon menne; az ujjai végtelenített táncot járnak a karfán.
Némán nézzük egymást, míg végül John öt perc után megnyugszik. Elmosolyodom, mert tudom, hogy most nyertem meg egy újabb csatát: John már nem fog elmenni. (Ma legalábbis.)
Mellettem marad.
És ekkor jövök rá, hogy talán nem csak John az, aki rabságban tart engem, hanem én is őt.
Talán mindketten rabjai vagyunk egymásnak, a 221B pedig a cella, ahová önkéntelenül is bezártuk saját magunkat, és innen már nincs menekvés. Ott tartjuk egymást, ha belehalunk is.
Az én síromban úgyis van hely, hiszen üres...
Vége
Bocsánat, tényleg szerettem, és John jellemrajza bámulatos volt, szeretnék magamnak egy Johnt, de ez a mondat: "A piros a veszély jele." az AXN reklámot jutatta eszembe, szóval "Nem véletlenül piros"
VálaszTörlésBocsánat, tényleg.
Mert amúgy meg fütty, fütty és váó. Nem is tudtam, hogy hiányzik nekem a Johnlock, mert ez az volt, méghozzá a kedvencem fajtából, szóval elégedetten kötök neked csupa piros virágból koszorút.
Említettem már, hogy tetszett? És azt, hogy karakterhű? és, hogy John? Mert tetszet, karakterhű és John. Ez egy fontos momentum.Kedvenc karakter forever.
Köszönöm, hogy olvashattam.!
Nagy nevetésben törtem ki, amikor megláttam az AXN-es hasonlatodat. :D Pedig igazad van, hajaz rá, de teljesen véletlen az egész - szerintem túlságosan is vártam a szinkronos 3/1 premiert, meg ugye fel is vettem, szóval még mindig azt nézem, lehet, hogy megmaradt benne valami. XD
TörlésÓ, Johnlock már nekem is hiányzott, jó volt megint együtt dolgozni a fiúkkal így ship téren, és örülök, hogy tetszett neked. A piros virágkoszorút pedig nagyon szépen köszönöm, már bele is tettem egy vázába, és illatozik az asztalomon. :*
Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál!
Feljöttem, mert nem állhattam, hogy mostanában alig olvasok valamit.
VálaszTörlésÉs akkor hirtelen ez volt a főoldalon, ahogy letekertem, ígéretesnek tűnt szóval megnyitottam.
Nem csalódtam, sőt, SŐT. Határozottan jólesett ez a kis Johnlock és tudod mit? Pont az ilyenekért vagyok oda, szavakkal nem tudom kifejezni... szóval ami lelki dolgokra megy rá és nem testiségben végződik (mert az is tud tetszeni de nálam ezek a tuti befutók, főleg a fájdalmas fajták)
Örülök, hogy olvashattam, nagyon tetszett, és azt hiszem, hogy fogok még itt téblábolni!
Hogy John végül nem ment el, nem sürgette Sherlockot hogy mondom valamit, hogy mi végre ez az egész, csak a pillantásokból felfogta, hogy mi a helyzet, beletörődött és maradt. És jól mondtad, azért mert ebből már nem lehet szabadulni, és hiába próbálkozik, Sherlock mellett az, aki. (Bár én nagyon szeretem Maryvel mielőtt megkövezne valaki, de az ilyen AUkért odavagyok)
kÜLÖN MEGJEGYEZNÉM, hogy az a kép, amin csak a cipők látszanak... szóval lementettem. Mert pont az ilyen képeket szeretem, ami sejtet, és nem tárja elénk, hogy mi zajlik odafenn, az a mi képzeletünkre van bízva, örülök, hogy kipakoltál egy ilyet.
Köszönöm, hogy olvashattam!!
Will
Tökéletesen megértelek, mostanság én is sokkal kevesebbet olvasok, bár mentségemre legyen mondva, hogy annyi sherlockos sztori kering a fejemben, hogy az hihetetlen... :P
TörlésTudod, ha érdekelnek a történeteim, és majd egy kicsit jobban elmerülsz bennük, észreveheted, hogy egyik írásomban sem fogsz testiségbe botlani - kivételt képez ez alól a "Hogyan kérjük meg John Watson kezét?", de abban is csak nagyon említés szintjén "merülök" el a dologban. Nem mintha bármi gondom lenne a közöttük lévő szexuális viszonnyal, csak úgy gondolom, Sherlock és John kapcsolata sokkal mélyebben gyökerezik. Néha szeretek egy egyszerű fluffot írni, amiben azért a maga egyszerű szerethetősége mellett megmutatkozik a közöttük lévő szeretet, főleg Sherlock részéről, de néha nagyon szeretek belemászni a fejükbe, és ott kutakodni. Az igazán izgalmas dolog. :)
Nem tehetek róla, de bármennyire is szeretem Maryt (mert én is szeretem, és nagyon cuki együtt John meg ő), úgy érzem, John igazi otthona a Baker Street, és az igazi társa Sherlock. A "társ" szót nem feltétlenül kell úgy értelmezni, lehet simán lelkitársként is.
Lehet persze, hogy én túlontúl is imádom Sherlockot, és olykor többet képzelek bele a kapcsolatukba, mint amennyit valójában megírtak Moftissék, de... :)
A fenti kép, amit kiemeltél, tökéletes, és talán a legszebb Johnlock? Friendship? kép, amit valaha láttam. :) És azt hiszem, az egyetlen állandó kép az oldalon. ♥
Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy írtál, és nagyon örülök, hogy szeretted a történetem. :) Reménykedem benne, hogy a többi sem fog csalódást okozni. :)
Scale
Hát igen... esténként az elmeviskómba révedek, ahol a Holmes fiúkat kegyetlenül összezártam a nappaliban és nem kapnak saját szobát. Miket le nem művelnek...
TörlésÉn nálam a Sherlockos emberkék shippelése kimerül abban, hogy szivatják egymást, veszekednek, vagy egy légtérben mozognak. Én szeretem nagyon ezt a különleges kapcsolatot John és Sherlock között, John csodálata és tűrőképessége mellett Sherlocknak ezek a nehezen megnyilvánuló érzelmei, hogy egy idő után ha ki is akarja mutatni, elég érdekesen "Sherlockosan" sikerül.
Holmescest szintén ennyi - Sherlock és Mycroft egy ficben. Csak úgy Holmes brothers. Mert azok ketten észbontóak.
De ők ezt egyáltalán nem bánják, Moff nyilatkozta, ha jól emlékszem, hogy mennyire jók a fanficek, és hogy mennyi remek alkotó van, hogy így még jobban magukénak érezhetik, etc, szóval valamivel bátrabban alkotok, ha van időm :D
BESTEST. I'm deaded. Tényleg tökéletes és szeretem amikor csak sejtetnek dolgokat és mindenki azt lát amit akar. Én szeretem azt képzelni, hogy a kicsi John lábujjhegyre állva igazgatja Sherlock sálját, mert interjú jön. Meg persze pár egyéb is megfordult a fejemben.
Eddig egyáltalán nem csalódtam, egy új rendszertelenül rendszeres olvasó bukkant fel a horizonton..!
PS a for John kép is nagyon aranyos. csak a PS-ek általában lemaradnak az eredeti üzenetemről.
TörlésHát igen, ez a fajta shippelés is egy formája a kapcsolatuknak, sőt, ha szigorúan vesszük, Sherlock és John kapcsolata az általad említett viszonyban ki is merül. Tulajdonképpen én nem igazán hiszek abban, hogy Doyle "úgy" gondolt volna az általa teremtet figurákra. Szerintem Holmes és Watson között egy rendkívül erős barátság jött létre, és ennyi. Nem több. Csak mi - leginkább a Sherlock óta - jóval többet látunk ebbe bele, mint ami valójában van. De nem baj. Én is szeretek romantikus kapcsolatot vizualizálni közöttük, és ha fizetnének se mondanék le erről. :) Volt már olyan, hogy egy időre meguntam a Johnlockot, és akkor inkább csak Friendshipet írtam és olvastam - lehet, hogy megint el fog jönni egyszer ez az időszak. :)
TörlésA Holmescest... Na, az viszont a szívem egyik csücske. *.* Persze, abból is ki kell fogni a legjobbakat, mint amilyeneket pl. lidércke ír. Azok csodálatosak, fájdalmasak, gyönyörűek és szívettépőek. Csak és kizárólag az ilyeneket szeretem. Mert vannak ugyebár a Sherlock és Mycroft hol, mikor feküdtek le egymással ésatöbbi, és hát az ilyenekkel ki lehet kergetni a világból. Az ő kapcsolatuk talán még a Johnlocknál is érzékenyebb és fájdalmasabb, nem szabad az implicit szexszel elrontani.Szerintem.
De persze a Holmes brothers ficek is nagyon szépek, olykor mulatságosak tudnak lenni, azoknak is megvan a maga hangulata, gyönyörűsége, és az ilyen ficekből is lehet írni olyan angstot, meg hurt/comfotot, hogy az ember haja égnek áll, a szíve meg milliárdnyi apró darabra törik szét. És mivel mi Sherlockianok mazochisták vagyunk, nem is kérdés, hogy szeretjük-e. ♥
Igen, Moffat ezen nyilatkozatát én is olvastam; remélem, tényleg így is gondolja, nem csak tapintatos akart lenni. :P De ha azt vesszük, ő is írt gyerekkorában DW ficet, azaz forgatókönyvet, amit el is küldött a sorozat készítőinek, csak ők visszadobták, mondván inkább felnőttkorában próbálkozzon meg ezzel. XD
A For John kép bájosan aranyos. :3
Nekem hangulattól függ, hogy mit látok, de én valahogy nem tudom őket ágyba dugni. Elkezdem írni és nem, nem, sehogy sem jutok el odáig, nekem ez valahogy nem megy. De olvasni se rossz, sőt. Csak ugye ott van az emberben, hogy nem akarok mindig ilyet olvasni, főleg mostanában nem, legalábbis én :D Én is untam már meg Johnlockot, miután 3 napig csak azt olvastam, utána hetekig felé sem bírtam nézni. De kétségtelen, hogy a karakterek imádnivalóak és mindig visszatér az ember egy-egy shiphez :3 Dehátnekemfriendshipforever.
TörlésLidérckéhez pedig volt már szerencsém, és hála neki, sokszor bele sem merek kezdeni Holmes írásokba. Mert miután elolvastam az övét, egy sor fankodás, aztán nem merem megnyitni a wordöt, mert az övéi olyan jók, hogy bűnnek érzem, ha hozzájuk nyúlok. Főleg mert nem érzem különlegesnek amit írok, mert totál hétköznapi, és... és nem tudom :'D nagyon jó ilyeneket olvasni, és szeretek is Holmesokról olvasni, de ezzel fordított arányosságban rombolódik az a kis önbizalmam. De nem olvasni meg nem lehet ilyeneket wwww.
Igen, az ő kapcsolatuk fene nagy heartbreak, és fejtegetni kész élvezet, hogy mi válthatta ezt ki, és annyi magyarázata lehet, és ez írónként változik. Ez amúgy nagyon szép, ennyi variációval megismerkedni, és örülök, hogy ez ránk van bízva, hogy mi találjuk ki mi volt, a környezet, karakterek és személyiségek adottak, már csak szituációt kell teremteni, ám ez így önmagában nehéz, de akkor is jó. Főleg, hogy amíg nem voltam gépnél meg mertem nyitni a wordöt.
Igen. De szerintem íróként van annyi beleérző képessége, ha már ő is próbálkozott, és ez amúgy önbizalmat ad, hogy ezt teljesen elfogadja. Tetszik ez a hozzáállása :D
Az ám :3