Végtelen autópálya. Pötyögő John. Appledore. Rehabilitációs központ.
Roadmovie #3
"Megint az autópályát rójuk." - pötyögte lassan John a kocsi hátsóülésére húzódva. "Hogy hova tartunk, azt továbbra sem tudom - Sherlock állítása szerint valami gyilkos üldöz minket, de kezdem kétségbe vonni, hogy valóban létezik-e egyáltalán az az ember."
- Már mért ne létezne, John?
A kérdezett meglepve pislogott - először a legépelt anyagot olvasta vissza, majd Sherlockra emelte a tekintetét.
- Mégis honnan tudod, mit írtam le? - kérdezte őszintén érdeklődve.
- Oh, John, néha annyira irigyellek, amiért nem vagy birtokában olyan képességeknek, mint én!
- Miért akarnál hozzám hasonló átlagember lenni?
- Te nem vagy átlagember. Te John vagy.
- Oh.. Khm... Hát, köszönöm. Öhm... szóval, akkor mi van a gyilkossal? Kezdjük mondjuk a nevével.
John lehajtotta a laptop tetejét, és visszamászott az anyósülésre.
- Kennynek hívják - válaszolta Sherlock. - Kenny Appledore.
- Appledore? - kérdezett vissza furcsállva John.
- Mi van? - nézett rá Sherlock. - Azt ne mondd, hogy ismered őt...!
John felnevetett.
- Neem. Csak sajnálom szegényt a neve miatt.
- Igen, lehet a neve miatt adta gyilkolásra a fejét.
John erre még jobban elkezdett nevetni.
- Jaj, istenem! Na jó, és miért akar megölni téged?
- Nem tudom, John, tényleg nem tudom. De majd kiderítem, ígérem. Azonban úgy gondoltam, biztonságosabb lenne aránylag távol tőle. Amit el kell intézni a letartóztatásához, azt elintézzük, a többi Lestrade dolga.
- De... hogyhogy menekülünk?
Sherlock hallgatott egy pár másodpercig, majd hidegen megszólalt.
- Bocsánat, hogy csalódást okoztam.
- Sherlock, tudod, hogy nem így értettem! Csak Moriartyval más volt a helyzet: vele szembe mentünk. Szembe mentél...
- Mert Moriarty érdemes volt rá. Mellesleg ha nem túl nagy gond, nincs kedvem újból tetőkről vetődni.
- Hát ennek örülök - mosolyodott el halványan John. - És azt megtudhatom, merre is tartunk ezen a végtelenített autópályán?
- CAM-be - jött a felelet.
- Hova?
Sherlock halványan elmosolyodott.
- A hivatalos neve Milverton. Egy kis város, mely Charles Augustus Milvertonról kapta a nevét, de én csak CAM-nek hívom. Itt lakik a mi gyilkosunk, Kenneth Appledore. De előtte még meg kell állnunk valahol.
Sherlock fél kézzel elkezdett kotorászni az autó rekeszében, és előhúzott belőle egy barna, nagyalakú borítékot, melyre az ő jellegzetes kézírásával egy név volt ráfirkantva:
Harriet Watson
Sherlock fél kézzel elkezdett kotorászni az autó rekeszében, és előhúzott belőle egy barna, nagyalakú borítékot, melyre az ő jellegzetes kézírásával egy név volt ráfirkantva:
Harriet Watson
- Harry? - meresztett nagy szemeket John. - Mégis miért van a nővérem neve azon a borítékon.
- Majd megtudod.
- Sherlock! Elég legyen ebből a titkolózásból! - kiáltott fel idegesen John. - Mi történt a nővéremmel?! Meggyilkolta az a CAM?!
- Milverton egy város, John! Appledore a gyilkos, és nem. Nem ölte meg Harryt. Él és egészséges. Fogjuk rá. Egy alkoholistára a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy egészséges, nemdebár...
John már épp azon volt, hogy megszerezze Sherlocktól a borítékot, hogyha másképp nem tudhat meg semmit, mikor Sherlock hirtelen egy éles jobbkanyart vett, és leparkoltak egy elegáns épület előtt.
Hirdette hatalmas betűkkel a házon lévő hatalmas narancssárga felirat. Sherlock már rég leállította a motort, kikapcsolta a biztonsági övé, de John még mindig nem bírt megmozdulni.
- Kint akarsz maradni? - kérdezte Sherlock.
- Hogy...? Mért...? Én ezt nem értem...
- Szerintem pedig ez olyan nyilvánvaló, hogy még Scotland Yard* is felfogná.
John nagyra nyílt szemekkel, elképedt arccal fordult Sherlock felé, és olyan lassan kezdett el beszélni, mint még életében talán soha.
- Te be akarod utalni a nővéremet egy rehabilitációs központba?
- Én? Öhm... nem. Mycroft. Az... ő ötlete volt. Én csak szívességet teszek neki. Meg persze így neked is. De... sajnos be kell látnom, hogy a bátyámnak igaza van. Kivételesen. Harryre ráfér az elvonó; nem is értem, te eddig miért nem küldted el?
- Mert Harryt nem lehet csak úgy beutalni bárhova is, mert egyrészt nem menne el, másrészt magánközpontra nincs pénzem. Ezt se hiszem, hogy ki tudnám fizetni...
- Nem is kell, Mycroft fizeti.
John felhorkant.
- Persze...
Sherlock nem reagált a megjegyzésre, csak kiszállt a kocsiból, és úgy, hogy John ne lássa meg, előkapta a mobilját.
Ha kérdezne róla John, beutaltad a nővérét a Harrow Rehabilitációs Központba.
- SH
John közben becsukta az autó ajtaját, és ahogy barátja mellé ért, Sherlock gyorsan eltette a telefont.
- És most mi lesz? Megnézzük a helyet? Nekem még Mycrofttal is beszélnem kellene - mégiscsak illik megköszönni ilyesmit, és meg kell beszélnem vele a további teendőket is.
- Nem szükséges a bátyámmal cseverészned.
- De az, Sherlock. Egy ilyet nem lehet szó nélkül hagyni.
Sherlock elővette a mobilt, mikor az megrezzent a kabátzsebében.
Beutaltam volna Harriet Watsont egy központba? Nahát, milyen megható dolgokat cselekedek én szabad perceimben, drága öcsém! Kár, hogy nem emlékszem rá.
-MH
Neked csak akkor kell rá emlékezned, amikor John megy hálálkodni. Az anyagiakat én állom.
-SH
- Majd megtudod.
- Sherlock! Elég legyen ebből a titkolózásból! - kiáltott fel idegesen John. - Mi történt a nővéremmel?! Meggyilkolta az a CAM?!
- Milverton egy város, John! Appledore a gyilkos, és nem. Nem ölte meg Harryt. Él és egészséges. Fogjuk rá. Egy alkoholistára a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy egészséges, nemdebár...
John már épp azon volt, hogy megszerezze Sherlocktól a borítékot, hogyha másképp nem tudhat meg semmit, mikor Sherlock hirtelen egy éles jobbkanyart vett, és leparkoltak egy elegáns épület előtt.
HARROW REHABILITÁCIÓS KÖZPONT
Hirdette hatalmas betűkkel a házon lévő hatalmas narancssárga felirat. Sherlock már rég leállította a motort, kikapcsolta a biztonsági övé, de John még mindig nem bírt megmozdulni.
- Kint akarsz maradni? - kérdezte Sherlock.
- Hogy...? Mért...? Én ezt nem értem...
- Szerintem pedig ez olyan nyilvánvaló, hogy még Scotland Yard* is felfogná.
John nagyra nyílt szemekkel, elképedt arccal fordult Sherlock felé, és olyan lassan kezdett el beszélni, mint még életében talán soha.
- Te be akarod utalni a nővéremet egy rehabilitációs központba?
- Én? Öhm... nem. Mycroft. Az... ő ötlete volt. Én csak szívességet teszek neki. Meg persze így neked is. De... sajnos be kell látnom, hogy a bátyámnak igaza van. Kivételesen. Harryre ráfér az elvonó; nem is értem, te eddig miért nem küldted el?
- Mert Harryt nem lehet csak úgy beutalni bárhova is, mert egyrészt nem menne el, másrészt magánközpontra nincs pénzem. Ezt se hiszem, hogy ki tudnám fizetni...
- Nem is kell, Mycroft fizeti.
John felhorkant.
- Persze...
Sherlock nem reagált a megjegyzésre, csak kiszállt a kocsiból, és úgy, hogy John ne lássa meg, előkapta a mobilját.
Ha kérdezne róla John, beutaltad a nővérét a Harrow Rehabilitációs Központba.
- SH
John közben becsukta az autó ajtaját, és ahogy barátja mellé ért, Sherlock gyorsan eltette a telefont.
- És most mi lesz? Megnézzük a helyet? Nekem még Mycrofttal is beszélnem kellene - mégiscsak illik megköszönni ilyesmit, és meg kell beszélnem vele a további teendőket is.
- Nem szükséges a bátyámmal cseverészned.
- De az, Sherlock. Egy ilyet nem lehet szó nélkül hagyni.
Sherlock elővette a mobilt, mikor az megrezzent a kabátzsebében.
Beutaltam volna Harriet Watsont egy központba? Nahát, milyen megható dolgokat cselekedek én szabad perceimben, drága öcsém! Kár, hogy nem emlékszem rá.
-MH
Neked csak akkor kell rá emlékezned, amikor John megy hálálkodni. Az anyagiakat én állom.
-SH
- Kivel sms-ezel ilyen elszántan, Sherlock?
- Nem számít. Adjuk le a nővéred papírjait, aztán menjünk.
- Nem számít. Adjuk le a nővéred papírjait, aztán menjünk.
To Be Continued...
Awwww!
VálaszTörlésEgyrészről imádom Sherlock és Mycroft kapcsolatát. Imááááááádom! Annyira szeretnék néha csak bepillantani a kettejük közös életébe. Mikor fiatalabbak voltak... :) Biztos nagyon szeretik egymást, még ha nem is mutatják ki, és egyszerűen odáig vagyok az ilyen testvéri kapcsolatokért... nem tudom, miért... :')))
Másrészről pedig Sherlock milyen kis figyelmes. <3
Aww, nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam! *-*
Puszii,
Flóra.
Sherlock és Mycroft kapcsolatát én is nagyon szeretem, főleg így a harmadik évad után. Teljesen rájuk vagyok kattanva.
TörlésSherlock meg... szerelmes, no, úgyhogy most ilyen figyelmes kedvében van. Johnért meg mindent. *.*
Köszi, hogy olvastad, és hogy írtál! :)
Puszi,
Scale
ALig fél órája írtam, hogy nagyon várom a folytatást--
VálaszTörlésMentségem legyen, hogy akkor még csak az emailjeimet futottam át, most értem haza. Aztán lecsekkoltam a blogger főoldalát és hopp. Hát itt a folytatás. Ó hát hogy 2 napja jött? Szóval röppentem olvasni.
First thing first. SHERLOCK ÉS MYCROFT.
EZ ANNYIRA RÁJUK VALL, HOGY CAPS LOCKKAL KELL ÍRNOM EZT A MONDATOT. MEG EZT IS. Szóval, nem is Sherlock lett volna, ha nem így intézi el, és ezek a variálások a nevekkel, nagyon kíváncsivá tettél, hogy mi fog bből az egészből kisülni. Mycroft milyen figyelmes szabad perceiben. Először meghökkentem, amikor olvastam, hogy Mycroft? Mikor lett ilyen kis jótékony? Aztán az sms-nél fogtam a fejem.
Ismét sikerült megvenned, gratulálok. Nagyon várom a folytatást, most megyek még fankodni meg találgatni egy sort, hogy mi a fene lesz itt :D
*Scale erősen pirul*
TörlésNa igen, Sherlock olykor variál a dolgokon, de Johnért úgy tűnik, mindenre képes, még Mycroftot is belekeveri mindenbe. :P
Ami a nevek variálását illeti, az egy hirtelen ötletből jött, mert nem találtam megfelelő nevet a városnak, ahova tartanak, aztán valahogy kilyukadtam CAM-nél. De rájöttem, hogy a Magnussen nem túl jó városnév, viszont az eredeti, a Milverton igen. Appledore... ezt meg nem kell magyarázni. :)
Viszont van még egy név-variálás, méghozzá a Harrow, ugyanis Benedict ebbe a suliba (is) járt. :)
Nagyon örülök, hogy ezt a részt is szeretted, remélem, hogy a következő is legálább ennyire fog tetszeni, annak meg még inkább örülök, hogy tanakodsz rajta, hogy "mi a fene lesz itt". :D
Köszönöm, hogy ehhez is írtál! :))