Kicsit hurt/comfort, kicsit angst, mert ilyet se írtam még, és mert ez a mai esős-napos időjárás ezt váltotta ki belőlem. Nem kell félni tőle, meg a hangulatától, mert felenged a végére.
A kép pedig... Maga a tökély. :)
Viszlát,
John…
Viszlát,
John…
Viszlát,
John…
Akárcsak egy visszhang, mely soha
nem némul el. Örökkön örökké, minden egyes pillanatban ott cseng az
épületekben, a hangokban; ott cseng John fülében, fáradhatatlanul.
Ő zuhan. Megállíthatatlanul. Mint egy Bukott Angyal, ki épp most érkezik a földre
– talán, hogy megmentse az emberiséget. Önmagától? Mástól? John nem tudta. Csak
abban volt biztos, hogy nem fog időben odaérni, hogy elkapja.
Az Angyal
megmenti az embereket, de az Angyalt ki menti meg?
Fekete szövetkabátja örvénylik
körülötte. Bárcsak egy fekete lyukat képezne, mely mindent és mindenkit magába szippantana!
Akkor John Angyala megmenekülne a pusztulástól.
John bármennyire is rohan, a
távolság nem csökken Angyala Taigetosza, és ő közte – mintha valami rejtélyes
erő fogva tartaná.
Az Angyal földet ér, s nem kel fel
többé. S abban a szent pillanatban Johnt is elengedi az eddig fogva tartott
erő, és térdre esik a Bukott mellett. Életjel nincs, csak vér. Nagyon sok vér.
Bármerre is néz, mindenhol piroslik a vér. Égen s földön, épületen, autókon,
embereken… Mintha a nap is vörösbe hanyatlott volna.
Az Angyal halott. John is halott.
*
Egy év múlva újból ott áll, s
felnéz a tetőre. Mit sem változott, talán csak John lett másabb. Egy év
valamelyest elég volt arra, hogy tisztábban lásson bizonyos dolgokat, és hogy
megfigyeljen részleteket, amelyek akkor, abban a borzalmas pillanatban
elkerülték a figyelmét: az Angyal függőlegesen zuhant, de vízszintesen ért
földet.
Egy évnek kellett eltelnie, hogy
rájöjjön, az Angyalt nem kellett ott és akkor megmentenie, mert az Angyal saját
magát mentette meg.
Tudta, hogy él.
John abban a pillanatban lett
biztos benne, hogy Angyala valójában nem angyal, hanem Főnix, mely saját
hamvaiból kel új életre, hogy aztán erősebb és ragyogóbb elméjű legyen, mint
valaha.
Ez valami hihetetlenül költői volt. Annyira szépen írtad meg az egészet. Kissé elvont volt, de az egyik kedvenc írásom tőled. Imádom, de tényleg.
VálaszTörlésPuszi
Hű, igazán nem is tudom, hogy mit írjak erre a sok dicséretre. *.* Komolyan nagyon szépen köszönöm. :)
TörlésPuszi,
Scale
Ez gyönyörű! Nagyon tetszik, hogy használtad a főnixet, mint az újjászületés jelképét. Jól illik Sherlockra! Gratulálok, szép munka! (Mint mindig. :P)
VálaszTörlésA főnixes metafora menet közben jutott eszembe, főleg, hogy írás közben még egy Harry Potter ficemen is gondolkodtam, de szerintem is rendkívül jól illik Sherlockra. :) Keresgéltem Sherlock-főnix képek után is, de nem futottam bele egybe sem...
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett a történet! Köszi a gratulációt, és hogy írtál! ^^
Először furcsa volt, de mégis nagyon tetszik, gratulálok!!! <3
VálaszTörlésSok puszi!
Elhiszem, hogy furcsa volt; azt hiszem, nem csak neked, de még nekem is, de örülök, hogy végül megszeretted. :))
TörlésKöszi, hogy írtál! ♥
Neked is sok puszi!
borzasztóan szép írás lett, az angyal-főnix metaforák... huh, nagyon tetszik :))))
VálaszTörlésÓ, köszönöm. *.* Szerintem is remekül illik az angyal-főnix metafora Sherlockra, képtelen voltam kihagyni belőle, főleg a főnixeset. :) Nagyon örülök, hogy tetszett! ^^
TörlésHát ez gyönyörű volt! Ahogy elkezdted, az volt az első gondolatom, hogy mennyire ügyes metaforát találtál ki, amelynek számtalan rétege van és biztosítja azt a bizonyos hangulatot, amit nagyon nehezen lehet megteremteni. Neked sikerült. :)
VálaszTörlésTúllépve a metaforádról szóló ömlengésen (pedig, hidd el, még folytatnám még egy darabig xD) a szívem megsazakadt (megint) amikor Sherlock zuhant. Úgy látszik, mi Sherlockianok igazi mazochisták vagyunk, hogy újra és újra végigjátsszuk azt a jelenetet. (és élvezzük x"D)
Szóval gratula, nagyon tetszett, a kép pedig tényleg maga a tökély :D
Azóta gondolkodom, hogy mit tudnék válaszként írni neked erre a sok-sok dicséretre, mióta itt hagytad a kritikát, de nem sokra jutottam az ötleteléssel. Azt hiszem, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon-nagyon köszönöm. Sherlock valóban kissé olyan, mintha egy angyal lenne, aki óvja a körülötte élőket, meg hát ugye az angyalok oldalán is játszik. ;) A főnix pedig... Szeretem Főnix-Sherlcokot.
TörlésNa igen, azt hiszem, mi Sherlockianok tényleg mazochisták vagyunk. :D Nézni is szeretem azt a részt, hiába bőgöm el magam rajta mindig, és írni is szeretek róla - néha. :D
Köszi, hogy itt jártál, és hogy írtál! ^^